Az evidencia alapú kezelés fontosságáról....

Az evidencia alapú kezelés fontosságáról.....avagy ars poeticánk

Napjainkban számos - a gyógytornász-fizioterapeuta repertoárjába tartozó - terápiás módszer közül van lehetőségünk választani egy adott egészségügyi probléma kezelése során. Sőt, a terápiás eljárások, lehetőségek száma az utóbbi évtizedekben robbanásszerűen megszaporodott. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy szinte félévente jelennek meg újabb és újabb módszerek, melyek mindegyike hangzatos reklámszlogenekkel hirdeti saját maga nagyszerűségét. A rengeteg eljárás között lassan már nehezen igazodik el a gyógytornász is, de még nehezebb dolga van a betegnek. Sőt, az újabban létrejött koncepciók némelyike még szakembert sem igényel, pár napos tanfolyam után (persze jó pénzért) bárki, bármilyen előképzettség nélkül alkalmazhatja ezen ködös tudományos hátterű technikákat. A gombamód szaporodó terápiás metódusok állítólagos sikerei mellett meglepő, hogy mégis maradt még mozgásszervi betegség, amit kezelhetnénk, sőt, a betegek száma csak nem akar csökkenni.

Ezért merül fel a kérdés: a számos lehetőség közül melyik az, amit elsősorban választani szükséges egy konkrét egészségügyi probléma esetén? Erre az alapvető kérdésre ad választ a tudomány.

Önkényesen, jelen cikk kedvéért, három csoportba sorolhatjuk a gyógytornász által alkalmazható terápiás lehetőségeket:

1. Olyan terápiás eljárások csoportja, melyeknek számos tudományos igénnyel készült, nemzetközi szinten is rangos szaklapban publikált kutatások vizsgálták megbízhatóságát, eredményességét és a vizsgálatok elegendő bizonyítékot mutattak az adott módszerre vonatkozólag. Ezen eljárások egy része a tudományos evidencia szintjére emelkedett, azaz mostanra bizonyítottnak látszik a pozitív hatásuk egy adott betegségcsoportra nézve. Azokat a terápiás rendszereket is ebbe a csoportba sorolhatjuk, melyek evidencia szintjére még nem emelkedtek, de biztató tudományos irodalommal rendelkeznek.

2. Ebbe a csoportba sorolhatjuk azokat a módszereket, melyeknek van ugyan tudományos szaklapokban közétett irodalma, azonban a megjelent vizsgálatok döntő többsége nem tudta igazolni hatásukat. Sajnos, sok esetben - a tudományos bizonyítékok ellenére - ezek a terápiák sokszor népszerűbbek, mint az első csoportba tartozó elemek.

3. Végül a legnépesebb csoport következik. Ide azok az eljárások, módszerek tartoznak, melyeknek semmilyen szakirodalma sincs vagy a hivatkozott vizsgálatok gyenge minőségűek, nem függetlenek, nem tudományos alaposságúak voltak. Hatékonyságukat semmivel sem alátámasztott reklámszlogenek (melyeket néha egészségügyi végzettséggel nem rendelkező marketing szakemberek találnak ki) és egyes (nem leinformálható) esetek kiragadott bemutatása "bizonyítja". Ezek a terápiák gyakran a legnépszerűbbek is.

A fentiek miatt kiemelten fontos, hogy egy terapeuta kövesse a nemzetközi irodalmat, terápiás eszköztárát a tudományos bizonyítékok alapján válassza meg. Sajnos az állami szférában dolgozó kollégáknak sokszor nincs lehetőségük, idejük a szakirodalom követésére, ugyanitt sokszor nincs lehetőség a betegek egyéni kezelésére sem. A betegeket jellemzően ömlesztve, csoportosan, tömegével próbálják gyógyítani. A magánszférában - ahol van lehetőség a személyre adaptált beavatkozásra - pedig sok helyen részesítik előnyben a hangzatos, divatos módszereket, az abban rejlő potenciális anyagi lehetőségek miatt, még abban az esetben is, ha nem áll rendelkezésre a kellő tudományos háttér az adott terápiás elv mögött.

Rendeléseinken, vállalva az aktuális "divatoktól" való eltérést, messzemenően a tudományos bizonyítékokon (evidenciákon) alapuló terápiás koncepciókat részesítjük előnyben, követve a vonatkozó friss, nemzetközi szakirodalmat és mellőzzük az evidenciákkal nem rendelkező vagy éppenséggel megcáfolt terápiás modalitások alkalmazását.